A bajnai kastély
Az Ördöglovas
A Sándor grófok nevét a budai Vár egyik legszebb épülete őrizte meg. A Sándor-palota a polgári korban miniszterelnöki hivatalként szolgált. A palota utolsó gazdáját, akivel a család neve sírba szállt, már életében legendák övezték. Sándor Móric „Ördöglovas” néven vált az 1820-as és 1830-as évek Pest-Budájának egyik nevezetességévé. De ki volt ő valójában: kitűnő sportember, főúri cirkuszművész,
unatkozó különc vagy egyszerűen őrült?
Sándor Móric gróf 1805. május 23-án született a Komárom és Esztergom megyében levő bajnai és gyarmati uradalmat birtokló család utolsó férfi sarjaként. A különcség, sőt a súlyosabb deviancia sem volt ismeretlen a családban. Apja budai palotájukat kis fedett híddal kötötte össze a szomszédos Várszínházzal, hogy ne kelljen az utcára kilépnie színházba menet. Nagybátyját II. József hosszú évekre Kufsteinbe záratta a jobbágyaival szembeni, még a feudalizmus jogrendje szerint is megengedhetetlen kegyetlenkedései miatt. |
Sándor gróf orvosa fejéről lövi le az almát |
A kimondottan gyenge testalkatú, vézna kisfiút, a családfa egyedüli hajtását apja mindentől óvta. Sándor Móric, saját elbeszélése szerint, apja haláláig a lovaknak még a közelébe sem mehetett. Állítólag 17 évesen ült először lóra, amikor a maga és a vagyona ura lett. Lovásza óvása ellenére rögtön egy angol telivért nyergeltetett fel, amelyet azonnal úgy ült meg, mintha hozzánőtt volna. Még ebben az évben bemutatta a pesti Nagyhíd (ma Deák Ferenc) utcában első „mutatványát”: két kocsi közül szorult helyzetéből úgy szabadult, hogy megsarkantyúzva lovát átugratott három egymás mellé fogott parasztlovat.
A gróf udvari festőjével örökíttette meg lovasbravűrjaitAz 1825-ös országgyűlés megnyitására érkezett királyi pár tiszteletére nyaktörő ugrásokat és viharos vágtákat mutatott be a pozsonyi várdombon. A húszas évek második felében a főúri társaságok népszerű alakjává vált meghökkentő ötleteivel. A palotája emeleti erkélyén lóhátról szemlélődő, pipázó fiatalember közismert figura volt Pest-Budán, bár a jámbor polgárok valószínűleg nem lelkesedtek, amikor szekereket, lovakat, ökröket ugratott át a nyílt utcán. A budai Várba vezető lépcső kedvenc lovaglóhelyének számított: a békés járókelők ijedten lapultak a falhoz közeledtére. Előszeretettel lovagolt be mások házába is: beteg, öreg kertészének a szobájába éppúgy lovastul állított be, mint a pesti főúri paloták termeibe, vagy a bécsi Fehér Hattyú fogadó második emeleti szobájába.
A metszetsorozat főszereplője
Személyzete is megszenvedte excentrikus egyéniségét. Szakácsát és komornyikját például lovon megvívandó mogyorópálca-párbajra kényszerítette, hogy egymás sértegetéséért elégtételt vegyenek. Egyszer Tell Vilmosnak képzelte magát, s orvosának fejéről lelőtt egy almát, máskor kapusa ijedős feleségét fogatta le lovászaival, azzal rémisztgetve, hogy őt ugratja át akadályként. A Sándor-palotában az már szinte ártatlan, bár egy felnőtt férfitól némileg szokatlan játéknak számított, hogy háznépe lepedőben dobálta urát. Az sem volt bevett szokás a reformkor főrangú társaságában, hogy valaki törpét, afféle udvari bolondot tartson, amint Sándor gróf tette.
Bravúrjaival külföldön is hírnevet szerzett az Ördöglovas: a bécsiek jól ismerték a Práterben* végrehajtott attrakcióit. Egyszer például szorosan egymás mellé állított három fiákert, majd a középső kihajtott közülük. Az így keletkezett kocsinyi résen hajtott át vágtában hatos fogatával a gróf anélkül, hogy érintette volna a kapuként szolgáló bérkocsikat.
A lórajongó főúr kétszer is hoszszabb időt töltött a lótenyésztés és lovassport európai központjában, Angliában. A lovaglótudás felsőfokú vizsgájának akkoriban az angliai rókavadászatot tartották: hajtóvadászat közben sövényeken, kerítéseken, kőfalakon és vizesárkokon kellett átugratni. (Fél évszázaddal később Erzsébet királyné is itt tette próbára lovaglótudását.) Sándor gróf Angliában is sikerrel mutatkozott be, még egy metszetsorozat is készült bravúros lovaglásairól.
Út az őrültekházába
A lovak szinte teljesen lekötötték az érdeklődését, tudomást is alig vett azokról az eszmékről és mozgalmakról, amelyek kortársait foglalkoztatták. Széchenyi naplóbejegyzése szerint 1827-ben a 22 éves fiatalember azzal kérkedett, hogy az Akadémiára nem adna egy fillért sem, ellenben egy hídra a fél vagyonát feláldozná. A hídépítés volt az egyetlen közügy, amely érdekelte. Széchenyi igyekezett is felhasználni Sándor gróf befolyását arra, hogy a budai tanácsot megnyerje a Lánchíd ügyének.
A gróf bravúrjainak egy része modern értelemben is sportteljesítményként, a lótenyésztés és az idomítás eredményeként értékelhető. Ilyenek voltak távolsági kocsihajtásai: Pozsonyból Bécsbe 2 óra 40 perc alatt, Bécsből Budára 31 óra alatt hajtott ugyanazokkal a lovakkal. (A postai gyorskocsinak is ennyi időre volt szüksége ehhez, de 15 kilométerenként váltott lovakkal!) A sport kategóriájába sorolható a természetes akadályok átugratása, a vízen való átkelés stb. Városi mutatványait (szekerek, vásárosok átugratása) inkább a feltűnési viszketegség motiválta. Ô maga „accident”-nek (balesetnek) nevezte azokat a különlegesen izgalmas, általában kisebb-nagyobb testi sérüléssel is járó kalandjait, amelyek nagy valószínűséggel felborulással, bukással vagy vízbe eséssel végződtek (például amikor a Duna jégtorlaszain lovagolt át, vagy a magas folyóparton vágtató lovai közé dobta a gyeplőt). Voltak egyértelműen őrült tettei is. Többször szándékosan kőfalnak hajtott vagy lovagolt. Hogy hányszor törött el a kulcscsontja, bordája, ficamodott ki a térde, vagy szenvedett agyrázkódást, maga sem tudta. Kalandjait meg is örökítette: az őt állandóan kísérő „udvari festője”, Johann Gottlieb Prestel által készített képek három albumot töltenek meg.
1848 eseményei is csak abból a szempontból érdekelték, hogy a „felfordulás” akadályozta időtöltéseiben a Bécsben tartózkodó grófot. (Pedig a forradalom közelről érintette családját: apósa a márciusban megbuktatott Metternich herceg államkancellár volt.) 1850 végén éppen a bécsi kaszinóban tartózkodott, amikor elméje elborult. (Nem zárható ki az örökölt hajlam, de a számos fejsérülés, agyrázkódás is hozzájárulhatott a betegséghez.) A dühöngő őrültet megkötözték, majd egy prágai elmegyógyintézetbe vitték. Állapota lassan javult, néhány év múlva haza is térhetett. Az ötvenes években idejét a vadászat és a ménese töltötte ki. Az öregedő gróf lovasemlékeivel vette körül magát: albumait rendezgette, a bajnai kastély kertjében pedig nagy ugrások tárgyi emlékeit állította fel. 1878. február 23-án halt meg.
A Tabánban az 1879 előtt Várlépcső(Treppengasse) néven ismert lépcsős kis utcácska őrzi nevét, állítólag itt is a lován vágtatott felfelé. Az utcát először szimplán Sándor lépcsőnek nevezték, 1938 -tól gróf Sándor Móric lépcsőnek, majd 1946-tól nemesi címétől megfosztva
simán Sándor Móric lépcsőnek. A neves gróf és felesége még halálukban is megadták a módját: Gyarmatpusztán, Bajna közelében egy kis dombtetőn álló sírképolnában nyugszanak.
Sándor Móric Johann Erdmann Gottlieb Prestel rajza
Az útról hangulatos feljáró vezet a mauzóleumig...
A helyreállított sírkápolna közelről...
Emléktábla a felújításról..................SEMMELWEIS IGNÁC
Semmelweis Ignác Fülöp 1818. július 1-jén született Budán ,a Tabánban (Apród utca 1-3.) a Hintz származású Semmelweis József fűszer-kiskereskedő és a sváb Müller Terézia gyermekeként. 1823-ban a család átköltözik az Apród utca 6-ba, ahol Semmelweis József továbbra is Fehér Elefánt nevű fűszerboltját vezeti. Semmelweis Ignác a várbeli római katolikus Egyetemi Gimnáziumban 1829-ben kezdi meg tanulmányait.
Miután 1835-ben befejezi a gimnáziumot, beiratkozik a Pesti Tudományegyetem kétéves bölcsészeti kurzusára. Apja akaratának engedelmeskedve 1837-ben jelentkezik a Bécsi Egyetem Jogi Karára, azonban még ebben az évben átiratkozik az Orvosi Karra. Egy év múlva visszatér Pest-Budára a Pesti Tudományegyetem Orvosi Karára, majd 1840-ben újra a Bécsi Egyetem Orvosi Karára kezd járni. 1844-ben orvosdoktori diplomát szerez Bécsben botanikai doktori értekezésével: „Tractatus de Vita Plantarum”, majd szintén ebben az évben sebész-, és szülészmesteri oklevelet is szerez.
Diplomája megszerzése után is látogatja Skoda belgyógyászati előadásait, és Karl von Rokitansky boncolási gyakorlatait és patológiai előadásait. Megpályázza a tanársegédi állást Klein professzor Szülészeti Klinikáján az Allgemeines Krankenhaus-ban, amelyet 1846-ban el is nyer. Néhány hónappal később Breit orvostanár, akinek helyére korábban Semmelweiset felvették, visszatér, és Semmelweis elveszti állását. Angol nyelvórákat vesz, és az Írországba (Dublin) távozás gondolata foglalkoztatja. Két év múlva visszahelyezik állásába, mivel Breit a Tübingeni Egyetem szülészeti tanszékének élére kerül. 1847 márciusában Velencébe utazik pihenni, amikor is Bécsben meghal barátja, Kolletschka, a kórbonctan tanára. Semmelweis visszatérte után megnézi Kolletschka boncolásának jegyzőkönyvét. Rájön, hogy az a betegség, amely Kolletschka halálát okozta és az, amelyet gyermekágyi láz néven ismertek, azonos. Felismeri, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok okozták azzal, hogy boncolás után kézfertőtlenítés nélkül mentek át a szülészeti osztályra, és ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálták a várandós nőket. Világossá válik számára, hogy ez volt az oka annak, hogy a pusztán bábák és bábanövendékek által kezelt várandós nők körében sokkal ritkább jelenség volt a gyermekágyi láz, mint az orvosok és orvostanhallgatók által is kezeltek között. Több vegyszer kipróbálása után 1847 tavaszán a klórmeszet választja fertőtlenítőszernek. Kötelezi az orvosokat, az orvostanhallgatókat és az ápolószemélyzetet a szülészeti osztályokra történő belépés előtti klóros kézmosásra, októbertől pedig kötelezővé teszi az egyes betegek vizsgálata közötti klóros kézmosást is. A gyermekágyi lázban elhaltak aránya az orvosok szülészeti osztályán kisebb lesz, mint a bábákén.
1848 tavaszán Semmelweis több társával együtt tagja lesz a bécsi forradalmi Nemzeti Gárdának. Semmelweis tanársegédi megbízatása az Allgemeines Krankenhaus-ban 1849. március 20-án lejár. Még februárban egyetemi magántanárságért folyamodik kérve, hogy hullákon és "fantom"-okon demonstrálhasson. Rokitansky elnöklete mellett 1850. március 15-én előadást tart a bécsi Orvosegyesületben a gyermekágyi lázról. Májusban ismét egyetemi magántanárságért folyamodik immár abba is beleegyezve, hogy a "hullakérdés rendezéséig" csak bábon oktathat.
Október 10-én kinevezik egyetemi magántanárrá azzal a megszorítással, hogy a demonstrációit és a gyakorlatokat bábon kell végeznie. Öt nappal később váratlanul elhagyja Bécset és visszatér Pestre. 1851-ben fizetés nélküli tiszteletbeli főorvosként átveszi a Rókus-kórház szülészeti osztályát. 1855-ben a pesti egyetemen kinevezik az elméleti és gyakorlati szülészet tanárává. Eközben Klein halálával megüresedik a bécsi szülészeti tanszék igazgatói széke, de Semmelweiset nem jelölik. Két év múlva a zürichi egyetem meghívja tanárnak, de a meghívást visszautasítja. Barátja, Markusovszky Lajos biztatására megkezdi szakirodalmi tevékenységét a gyermekágyi lázról az ez évben induló és Markusovszky által szerkesztett Orvosi Hetilapban. Hat év után leköszön a Rókus-kórház szülészeti osztályának éléről. Munkásságával 0,85%-ra szorította le a kórházban gyermekágyi láz következtében elhaltak arányát.
Házasságot köt Weidenhofer Máriával. Később összesen öt gyerekük született, de közülük csak három érte meg a felnőttkort, és csak egynek maradtak utódai. 1860-ban megjelenik német nyelvű könyve: Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers (A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése). Ezután 1861-ben illetve 1862-ben megjelenik az első és második nyílt levele németül. 1865 júliusában magatartásában az elmezavar jelei mutatkoznak és július 31-én a bécsi elmegyógyintézetbe zárják, ahol augusztus 13-án meghal. A boncolási jegyzőkönyv és a csontmaradványokon 1963 – 64-ben végzett kórbonctani és radiológiai vizsgálat szerint Semmelweis a jobb kezén kialakult subacut csontvelőgyulladásból támadt szepszisben halt meg, abban a betegségben tehát, amelynek kórlényegét felfedezte. Nemcsak mint szülészorvos, hanem mint sebész is kiváló tevékenységet folytatott, így hazánkban elsőként végzett petefészek-műtétet és másodiknak császármetszést.
Hamvait felesége 1891-ben Budapestre hozatta családjának sírboltjába. 1965-ben új sírba helyezték szülőházának udvarában, mely jelenleg a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak ad helyet.
Bágyi Péter radiológia.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése