2011. március 22., kedd

DOBRENTEI GÁBOR

DÖBRENTEI GÁBOR

Döbrentei Gábor.
(1786–1851.)
Vessünk ismét egy pillantást a multba, melly erőt ad és lelkesedést; áldozzunk ismét egy elhunyt jelesünk emlékének.
Döbrentei Gábor egyik azon tiszteletreméltó, lelkes hazafiak közől, kiknek nemzetiségünk Kazinczyé után következő második fejlődési korszaka, az irodalom, közélet és társadalom terén, valamint a szinház körül legtöbbet köszönhet, s az ő nevét a hazai mivelődés története mindig őszinte és érdemlett hálával fogja emlegetni.
Született 1786-ban, Nagy-Szőlősön, Veszprémmegyében. – Pápán kezdett gymnasiumi tanulását az ágostai vallásuak soproni lyceumában végezte, hol a diákok közt már akkor fennállott s Kis János által alapitott magyar nyelvmivelő társaságnak buzgó tagja, könyvtárnoka és jegyzője volt, s mint illyen, a társaság által irt és kiadott zsebkönyvet szerkesztette, s abban közölte (1804-ben) első verseit is. Az 1805-ik évben – mellynek elején a lánglelkü s nagy emlékezetü Révayval is megösmerkedett – a wittenbergai, következő esztendőben a lipcsei egyetemet látogatta, hol a rendes tanulmányok mellett az angol és franczia (később az olasz) nyelvet is magáévá tette; s e mellett a magyar irodalom iránt folytonos, munkás részvétellel viseltetett, miről a Budán, Ragályi által szerkesztett 1807-ki „Segitő” czimü vegyes tartalmu lapban megjelent versei is bizonyságot tesznek. Ez évben Magyarországra visszatérvén, s az irodalom több vezérfáklyásával időközben tett ismeretség folytán magát az akkor anyagi és szellemi tekintetben tetemes küzdéssel és nehézséggel járó irói pályára eltökélvén, hogy a magyar nyelvet eredeti mivoltában tanulmányozhassa, mit az idegen befolyástól e tekintetben is jóformán megőrizkedett székelységnél vélt kivihetőnek, Erdélyben ohajtott s nyert is, 1809-ben a fiatal irókat lelkeset pártoló Kazinczy Ferencz ajánlatára, alkalmazást, mint gróf Gyulai Lajos gyermekeinek nevelője; s Kolozsvárt és Oláh-Andrásfalván lakott.

Döbrentei Gábor.
Erdélyben tartózkodása alatt szoros viszonyban állott a kis haza lelkesebb embereivel, az akkor még ifju, de már nagy reményekre jogositó Wesselényi Miklóssal, gróf Teleki Ferenczczel, Cserey Farkassal stb.; körébe vonta az értelmiség szinét, s közölvén velök saját lelke lángjait, és a nemzet javáért égő emléknek központjául, s rugójául szolgálván, társaságot alkotott egy tudományos folyóirat kiadására. Igy jött létre 1814-ben, s folyt (10 kötetben) 1818-ig az „Erdélyi muzeum,” melly a két haza jobb tehetségeit magába ölelvén, az irodalomban emlékezetes és üdvös mozgalmat idézett elő, s Döbrentei érdemkoszorujában ennek legszebb levelét képezi. – Ekkor irta neki Kölcsey: „Gábor, Gábor! bámulom azt a buzgóságot, a melly benned a literatura iránt ég!” – Szintén 1814-ben Wesselényi – s pár ifju főur társaságában igen érdekes utazást tett, Pesten, Bécsen át Olaszországba, onnan Fiume felé vissza Erdélybe; s ez ut közben kötött közelebbi barátságot Pesten Helmeczyvel, Trattnerrel, Niklán Berzsenyivel, kihez Wesselényi, az ennek apja hamvaihoz irt lélekemelő ódát ment megköszönni; – meglátogatta Sopronban Kis Jánost, már gyermekkori vezérbarátját; Sümegen Kisfaludyt, Dukán a legelső világi magyar irónőt Takács Juditot, stb. – Ugyane tájt irta az Aranka György halálával szétoszlott, de most ujra fölelevenitett „erdélyi magyar nyelvmivelő társaság” előrajzát s tervezetét is, mellynek elnökévé Teleki Pál, titkárává pedig ő választatott, de mellynek gyüléseit a kormány betiltotta. – Ez érdemeiért nemcsak Hunyadmegye táblabirájává nevezte ki, hanem tiszteletére magyar emlékpénzt is vertek, mi e nemben nálunk első jelenség volt.
1820-ban elhagyván Erdélyt, Pestre, majd Bécsbe költőzött, az irodalmat részint eredeti dolgozatokkal, részint forditásokkal folyvást gyarapitván. Azonkivül német vállalatokba is adott hazánkat érdeklő czikkeket, s irodalmunk érdekében külföldi tudósokkal, többek közt és legnevezetesebb eredménynyel nyelvünk s nemzetünk buzgó barátjával és ismerőjével a hires angol dr. Bowringgal is levelezett. 1825-ben kormányhivatalba lépett, a budai kerületben II. tartományi biztosul neveztetvén ki, s itt is, továbbra is szivvel-lélekkel magyar maradt, s az állásával járó befolyást a közjóra nézve is igyekezett felhasználni, sőt az irodalom teréről sem vonult vissza.
Tagja volt Döbrentei azon küldöttségnek is, melly 1828-ban a magyar tudós társaság alapszabályainak kidolgozására rendeltetett, s a társaság megalakulásakor 1830-ban, irodalmunk körül szerzett érdemei jutalmául, az igazgatóság a bölcseleti osztály első rendes tagjává tette. Majd, 1831-ben titkárul választatott. 1834-ben ugyancsak a budai kerületben I. tartományi biztossá lett, s e miatt kénytelen volt az akademiai titkárságról lemondani. De, a mellett, hogy az akkor Budán létező magyar szinház 1833-ban elvállalt igazgatását Fáy Andrással együtt 1835 közepéig vitte; a bölcseleti osztályban székét mint rendes tag megint elfoglalta, s egyszersmind a „Régi magyar nyelvemlékek”-et szerkesztette, mellynek érdekében társasági megbizásból utazásokat tett a két hazában; kiadta gróf Teleki Ferencz, Berzsenyi Dániel verseit; irta a részben igen sikerült „Huszár-dalok”-at, – számos czikket a „Közhasznu esmeretek tárá”-ba; pár gyermekkönyvet; inditványozta a „Himfy-lantot”: – szóval szellemi érdekeink előmozditására minden kitelhetőt elkövetett. –
Pestre költözése óta folyton az akkori irók lelkes és összetartó társaságában élt, kiknek főgyülhelyök a kedélyes Vitkovics háza volt. Azonban – noha, mint elől mondtuk, fejlő irodalmunknak az utókor hálájára érdemes kertészei közé tartozik, az igazság kedveért azt sem lehet elhallgatnunk, hogy ő maga, mint iró, kevés munkájában szolgál a tiszta izlés valódi példányául, sőt dagályos hangja, s szabatosságra törekvő, de keresetté, néha izetlenné váló nyelvezete sarkalatos hibái közé sorolhatók, mellyek széles ismeretekkel összekötött, s átalában figyelmet érdemlő eszméinek megértését nagy mértékben nehezitették. – Meghalt 1851-ben márt. 28-án Budán. Tetemei az itteni krisztinavárosi temetőben nyugszanak; melly helyet ő maga jelölé ki végnyughelyeül.
K…n

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése