2011. március 22., kedd

KÁLNAY LÁSZLÓ

KÁLNAY LÁSZLÓ


"Krúdy Gyula érettségi után 17 éves korában Debrecenbe, majd Nagyváradra került
tulajdonképpen joghallgatónak, hogy folytassa a nagyapa és az apa mesterségét. De egy
pillanatig sem hallgatta a jogi előadásokat, úgy sejtjük be sem iratkozott, ellenben haladéktalanul
dolgozó társa lett a debreceni, illetve nagyváradi lapoknak.
Azonban nem volt sokáig maradása sem Debrecenben, sem Nagyváradon. Gyűlölte
a sablonos újságírói munkát és különben is Pestre vágyott, Pesten akart író lenni.
Ez időtől fogva nem írt többé nyíregyházi lapba, írásait kezdték a pesti lapok közölni,
de látogatóba gyakran elnézett szülővárosába. Ám napközben Nyíregyházán senki nem látta,
Aludt vagy írt, bizony senki nem tudta, csak úgy uzsonna időben, délután 5 óra tájban jelent
meg a „jurás bácsi" vendéglőjében, ahol már várta a legjobb és legkitartóbb nyíregyházi
barátja, Kálnay László ügyvéd és író. Kálnay sokkal idősebb volt Krúdynál, apja lehetett
volna, mégis olyan ifjonti cimboraságban éltek, mint két egykorú nagyon fiatalember. Kálnay
nem tartozott a jól kereső ügyvédek közé, nem is sokat törődött az irodájával, ott is hagyta
pár év múlva végképp az ügyvédséget s lapot indított Nyíregyházán. Negyven éves már
elmúlt, mikor író lett, kicsit régies, hosszadalmas, de tehetséges elbeszéléseket írt, melyeket
Rákosi Jenő Budapesti Hírlapja közölt. Nem is írt másüvé, kizárólag csak a Budapesti
Hírlapba. A kinézésében volt valami művészies, őszbe vegyült császárszakállt hordott, széles
fekete szalagon szemüveget, a fekete szalag a fülére volt csapva és télen hatalmas nagy bundában
járt, amelyet szorosan összefogott magán. Ez a bunda rendkívüli viselet volt abban az
időben, bundát a férfiak csak kocsin vagy szánon való utazás közben viseltek, városban
bársony galléros vastag télikabát volt a módi. A bundás Kálnayn azonnal látni lehetett,
hogy nem valami közönséges nyárspolgár, sokkal több annál: művész—író. Ezenkívül
okos, szellemes, meglehetősen művelt ember is volt, csak éppen . . . csak éppen az italt és az
éjszakázást szerette módfelett.
Nos, ez az öregedő Kálnay László kebelbarátja volt a fiatal Krúdy Gyulának, akit az
említett uzsonna időben már várta Jurás bácsinál az egyszer és mindenkorra lefoglalt külön
asztalnál. Fél liter nyíri vinkó már az asztalon állott, mindig fél literenként rendelték a bort,
hozzá természetesen a megfelelő szódavíz.
Most aztán mélyen az éjszakába benyúló italozás következett, egyik félliter a másik
után és mert a hosszú bajuszú Jurás vendéglőjét éjfélkor bezárta, a két barát elindult végiglátogatni
az összes éjjeli kocsmákat és kávéházakat, volt ilyen szép számmal Nyíregyházán.
Egy-egy helyen csak rövid időre tanyáztak, csak egy pohár italra néztek be, de ez a pohár
ital már többnyire nem nyíri vinkó volt. Miről beszélgettek vajon az ötvenéves öregedő író
s a 20 éves Krúdy Gyula? Ki tudná megmondani, de olykor dúdoltak mind a ketten, dúdolva
haladtak az éjszakai Nyíregyháza utcáin és sokáig egy szót sem szólottak egymáshoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése