2011. március 25., péntek

ŐZE LAJOS

Életrajza:
Adatok:
1956 - elvégzi a Színművészeti Főiskolát
1956-1959 - Miskolci Nemzeti Színház tagja
1959-1984 - Nemzeti Színház tagja


Életrajza:
Valachi Anna:
A Színjátékos életei
A főszerepben: Őze Lajos (Hunga-Print Kiadó, Budapest, 1993)
- Részletek -
Előszó
Őzéről könyvet? Nehezen tud meg róla bármit is! - próbáltak lebeszélni meglepően egybehangzó - tehát megfontolandó érvekkel - pályatársai.
Öntörvényű volt. Titokzatos. Befelé forduló. Csak a szerepeiben tárulkozott föl. Ha nem játszott, nem viselkedett színészként. Rejtély, mikor tanult szerepet, mikor szerezte meglepően sokoldalú műveltségét, naprakész tájékozottságát. Senki nem tudta, honnan meríti lenyűgözően életteli megfigyeléseit az emberekről, szerep-énjei kimeríthetetlen nyersanyagáról. Nem adta ki magát senkinek. Úgy ment el, ahogyan jött: némán, jelentőségteljesen, ismeretlenül.
Enni eltántorítási kísérlet valóságos szenvedéllyé fokozta kíváncsiságomat e kivételes színész - pontosabban, ahogy önmagát nevezte: Színjátékos - iránt. Hiszen személyes találkozásaink során - amikor a budapesti Nemzeti Színházban (stúdiósként) és Gyulán (már újságíróként) a közelében dolgozhattam - magam is vonzóan talányosnak, már-már kifürkészhetetlennek találtam nagy formátumú egyéniségét.
Nyomozni kezdtem utána. Kifaggattam kollégáit, családtagjait, ismerőseit. Föllapoztam interjúit, a róla írt kritikákat. Meghallgattam önvallomásait. S természetesen újra megnéztem jó néhány - a technika segítségével fölidézhető - alakítását. [...] A József Attila-i receptet követtem, s "mások tükrében" igyekeztem fölfedezni az ember és a művész értékeit. [...]
Ez a krónika nem csupán egy színész életrajza, hanem egyúttal közvetett kor- és színháztörténet is. Hiszen a legelszántabb különvilág-építgető is csak a történelem adott mozgásterében valósíthatja meg - vagy sem - céljait. Ilyenformán elképzelhető, hogy az alábbi élet-rekonstrukcióban Őze Lajos kortársai közül sokan saját sorsukra ismernek. [...]
Tartozunk neki e maradandónak szánt posztumusz emlékművel, amelyhez - immár holtában, s föltehetően mélységesen szándéka ellenére - ő állt modellt.
De tartozunk e könyvvel egy egész nemzedéknek is, amelynek tagjai a "fényes szellők" hajtóerejétől felröptetve kerültek e reflektorvényes pályára (vagy más, gyökérátültetésre kényszerítő élethelyzetbe), ahol egy új világot véltek meghódítani - ám a mesterségesen fölgyorsított történelmi kiválasztódás előidézte lelki roncsolódást egy életen át nem tudták kiheverni.
Valachi Anna
"Tersánszky Józsi Jenő bácsinak egyszer azt mondták egy riport kapcsán: >Jenő bácsi, magának KÉT ÉNJE van.< Mire az öreg azt mondta: >Akkor valami baj lehet velem, akkor én elpusztultam. Mert nekem kilencéves koromban már HAT volt; akkor hova lett a másik négy...?< Hát ha neki hat volt, akkor nekem NÉGYSZÁZ van..."
(Őze Lajos)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése