Ujhelyi Nándor,
Színpadi szerző, író, újságíró
Ferdinand Ujhelyi - írói álnév
Franz Kammerlohr - írói álnév
Született:
1888. március 17. Budapest, Magyarország,
Elhunyt:
1933. július 20. London, Anglia
|
Életrajza:
Adatok:
1911 - első novellás kötete, korábbi sajtó publikációiból
1917 - első színpadírói sikere - Őfensége kalapja, bemutató: Magyar Színház
1917 - első hazai filmforgatókönyve: A nászdal - főszerepben Lugosi Béla
1920-1924 - szériában írja a regényeit. Az egyik legjobban fizetett, divatos író.
1922. április 28 - Őfensége kalapja, bemutató a bécsi Stadteatherben
1923 - első erotikus-regény pere
1925 - elhagyja Magyarországot, eleinte Bécsben él
1926 - 1933 kora tavasza - Berlinben kedvelt színpadi szerző
1933 - Hitler uralomra jutása után elhagyja Németországot
1933 március - április - átmenetileg Bécsben
1933 - április - július - Londonban él, haláláig.
Összefogaló:
Ujhelyi Nándor a XX század elejének egyik divatos, és felettébb termékeny kereskedelmi írója volt, aki szép sikereket mondhatott magáénak, mint vígjátékíró is. "Lehetetlen észre nem vennünk mondatai színes ömlésében, az elbeszélése széles és komoly hömpölygésében, a bőségben az epikai tehetséget, a régi magyar mesélőkedvet." Írja a pályakezdő Ujhelyiről Kosztolányi a Nyugatban. Talán ezért tartották a modern Jókai nagy ígéretének, de fáradhatatlan elbeszélő kedve és megélhetési gondjai révén, szépirodalmi babérok helyett inkább korának Lőrincz L. Lászlója lett. A könnyű-irodalom szinte valamennyi műfajában kipróbálta magát, szép anyagi sikereket elérve. Rémregények, kísértet históriák, egzotikus titokzatosságok, és más torkot szorító elbeszélések mellett törést a pályáján mégis a pornográfnak kikiáltott erotikus művei jelentették. Az ezekből fakadó perek, a kiközösítés, a közfelháborodás elvágták hazai karrierjét. Bécsbe, majd Berlinbe települt át, ahol virtuóz meseszövéssel megírt francia társalgási darabjai jó fogadtatásban részesültek a német színpadokon. Sikeres színpadi szerző lett, s ebben az sem nagyon zavarta, hogy az egyre nacionalistább német közfelfogás miatt álnéven szerepelt a plakátokon (ne derüljön ki, hogy magyar). Legenda szerint állítólag egyszerre három darabja is futott a berlini színpadokon, mind más név alatt. A frissen megválasztott kancellár, Hitler Németországából Bécsbe érkezett, 1933 koratavaszán. Haza nem jöhetett, az ellene szóló elfogató parancs - a jó-erkölcs védelmében - még érvényben volt. A világ talán egyetlen "erotikus emigránsa" lett. Egy váratlan fordulattal a bar-kochba szójáték koronázatlan királyaként ismert Ujhelyi Londonba utazott, hogy ott egy vetélytársával találkozzon. Ott is temették el, s vele a XIX századból itt rekedt utolsó nagy bohém szállt sírba. Siker, fény, hírnév, ragyogás soha nem érdekelte. Nem gyűjtött semmit, amije volt felélte, megette, elutazta, megitta, vagy épp magán hordta. Groteszk fintora a sorstól, hogy aki egész életében más nyelven, mint magyar soha nem beszélt, halálában idegen fölben nyugszik.
Az utókor csupán úgy jegyzi sommásan, mint magyar pornográf író, pedig amikor például az első nagy világégés után rendre alakultak a nemzet-államok, ő egy könyvet publikált, amelyben az egységes nagy Európa eszméje mellett tört lándzsát, ahol a nemzetek, mint részvényesek szerepeltek. Kinevették politikai idealizmusa miatt. Ma ez már valóság.
Pályája:
A mára már teljesen elfeledett író Ujhelyi Nándor, korának egyik igen sikeres színműírója volt, idehaza és külföldön egyaránt. Az első világháború alatt indult nagy ívű színpadi szerző karrierje, és az ezerkilencszázhúszas években érte el csúcspontját egész estés komédiáival, vígjátékaival. Finom, szellemes párbeszédű, jó karaktereket felvonultató, ötletes fordulatokkal megtűzdelt vígjátékai a francia társalgási stílus valamennyi jegyét magán viselte. Egész estés, azaz három felvonásos vígjátéka az Őfensége kalapja (Bemutató: Magyar Színház, 1917. május 12.) például igen magas előadásszámot ért el, s a háború után elkezdte európai karrierjét német nyelvre fordíttatva. Először a bécsi Stadteatherben aratott nagy sikert 1922. április 28-án kezdődően, majd háromszáz estén keresztül. A Cserebere (1917. szeptember 28.) is a Magyar Színház bevételeit gyarapította hosszú időn keresztül. Míg az Egy milliárd című komédia a Madách színház színpadán tarolt 1919 karácsonyától fogva.
Aki csak a mának él
Világhírű lehetett volna, mint Molnár Ferenc, de ilyesmi őt nem érdekelte. Egyik kedvelt és sokat játszott német darabja volt a Bahrgeld Lacht. Berlini, bécsi színházak mondják nem ritkán 200-300 előadásban játszották darabjait, amelyet többször - kiadója javaslatára - német hangzású álnéven írt, mert már túl sok magyar neve szerepelt a berlini színlapokon. Főképp 1930-as évek elején jelentett ez már sok gondot.
Szőke Szakáll például jól menő kabarét igazgatott Berlinben és megannyi magyar csillag ragyogott a német film egén. Olyan nevek, mint Lia von Putty, Alpár Gitta, Maria Corda, Eggyerth Márta, Kate von Nagy, Rosy Barsony, Marika Rökk, Carl Husar, Victor Varkony, Tibor Halmay, Geza von Bolvary, Oscar Denes, Oscar Beregi, Imre Raday, Paul Abraham, Carl Noti sokat mondtak az akkori mozinézőknek. Sőt a magyar születésű Peter Lorre mint Morder, azaz M. tartotta rémületben az akkori Németországot, legalábbis a filmvászonról.
A frissen hatalomra került Nemzeti Szocialisták épp az idegenek nagyszámú jelenlétét lovagolva meg, sebtében idegenrendészeti törvényt fogadtak el, amely során a külföldiek részvételét a német kultúrában erősen korlátozták. Elsőként egy ártalmatlan magyar operettet sújtott a hatalom ökle. A hatalmas sikert arató Bál a Savoyban már politikai döntés értelmében került le a műsorról 1933 februárjában, az új áramlat képviseletében, Göbbels rendeletére.
Egy tetőtől-talpig magyar úr Berlinben
A németül egyébként egyáltalán nem beszélő Ujhelyi Nándor kiadója javaslatára német hangzású nevet választva írt egyebek közt Franz Kammerlohr álnéven, de használta többször a Ferdinand Ujhelyi nevet is a sajátján kívül. A korabeli szóbeszéd szerint, ugyan különböző nevek alatt, de volt, hogy egyszerre három színdarabja is ment Berlinben. Barátja és asztaltársa Berend Pál szerint Ujhelyi ott volt darabjai bemutatója után is az első tíz-tizenöt előadáson, annak ellenére is, hogy egy betű nem sok annyit nem értett az előadásból. A csattanóknál, a legnagyobb nevetés idején pedig ő volt talán az egyedüli a nézőtéren, aki halálos komolysággal ült. A közkedvelt berlini komikus színész Ralph Arthur Roberts (1884-1940) visszaemlékezése szerint élete legnagyobb színpadi sikereit Ujhelyi darabjaiban érte el. Sokan tartották akkoriban egyenesen Ujhelyi-színésznek, annál is inkább, mert a korban hozzá közelálló Roberts karakterére írta gyakorta a darabok férfi alakjait.
Ujhelyi módszeresen nem beszélt németül. Ellenben egy elengedhetetlenül fontos tartozéka volt életének az a kartoték-köteg, amely kisegítette a bajból. Ezekre alapvető fontosságú mondatok voltak felírva németül. Ilyenek: Már megint nem készítette ki a pizsamámat. Ha még egyszer ez előfordul, elsején mehet". Ehhez hasonló mondatokból hatalmas pakkot őrzött. Mondják volt amikor csak a számot mutatta a bejárónőnek, aki kikereste a kérdéses mondatot a szám alapján, s megkapta beosztását anyanyelvén. Magyar újságokat hozatott a Kurstfürsterdamme-i kávéházak asztalihoz. A legdrágább friss virág díszelgett gomblyukában, makulátlan öltöny, tiszta cipő, és monokli képezte állandó eleganciáját. Hatalmas asztaltársaságot tartott. Ebédkor úgy érezte jól magát, ha legalább 10-12 embert, többnyire magyart tudott asztalához invitálni. A berlini magyar kolónia egyik lelke volt. Humora, szórakoztató lénye, kedvessége, embersége kellemesen párosult hallatlan bőkezűségével. Nagyvonalúan intézte anyagi ügyeit, amelyet nem magyar mértékű, s bőséggel folyó jövedelme biztosított. Nem sok minden értéket vásárolt magának, nem voltak birtokai, háza, aranya, ékszere, fontosabb volt számára az éhes kollégájának bendőjét az elégedettségi színt eléréséig töltetni, válogatott étkekkel, s italokkal. Asztalánál a politika illetlen dolognak számított. Viszont a legelképesztőbb szókimondással beszélt a szex minden területéről, nem nagyon törődve az esetleges hölgy társaság pirulásával. Ő képviselte Berlinben mindazt ami a pesti kávéházakban oly vonzó volt, a bohém, nagy műveltségű, de örökké mókázó életkedvet.
Aztán a Hitler választási győzelmét követő időszakban, neki is távoznia kellett szeretett Berlinéből. Darabig Bécsben húzta meg magát, de haza nem jöhetett. Erotikus írásai miatt korábban indult eljárás még nem vesztette érvényét Budapesten. Bécsben megkereste hát a leg-Budapestibb kávéházakat, a Conditorei Wient, s Hesslert, ahol akkoriban őt mindig fel lehetett lelni. Miközben a náci hatalomátvétel után, a nagy német könyvégetés idején az ő vígjátékai, riportjai, anekdóta könyvei is ott sorakoztak a tilalmi listán egyebek mellett Stefan Zweig művei mellett, s lángolva porladtak el politikai düh többi áldozatának műveivel egyetemben.
Ujhelyi az "erotikus emigráns"
Az irodalomtörténet mégsem vígjátékíróként jegyezi, hanem sommásan, mint az első nagy magyar pornográf író tartja számon, néhány botrányba fulladt, és perre vitt erotikus írása miatt. Az írói igényességgel megkreált történetei végigveszik a szex akkoriban igencsak tabunak számító összes alfaját. Nyílt természetességgel beszélt a melegekről, többes szexről épp úgy, mint a világháború miatt százával özvegyi sorsra jutó nők kapcsán, a magány szülte asszonyok szexéről, a maszturbációról. Kiadott könyve pillanatok alatt elfogyott, és ki tudja hány kiadást ért meg az eltiltás évtizedei alatt (csak pult alatt lehetett kapni, pedig ez az "intézmény" 1948-tól jött ismét divatba), de megszámlálhatatlan volt a házi másolatok száma is. Sokszor gépelt papíros kötegek formájában terjedt, dossziékba zártan. Hatalmas botránnyá dagadt, amikor erkölcsrombolás vádjával kellett felelnie írásaiért. A kilátásba helyezett börtönbüntetés és az egyre dagadó közfelháborodás elől menekült először Ausztriába 1925-ben. Bizonyos társaságok nem fogadták be maguk közé Pesten, elindult egy igen kemény elhatárolódás vele szemben. Egykori barátai pályatársai közül többen nem álltak vele többé szóba. Miközben ezernyi másolt példánya létezik ma is írásainak. Hiába érvelt a magyar népi kultúra megannyi szókimondó meséjével, a magyar népdalok sokaságával, a népművészetben nem ritka ábrázolások sokszínű változataival, a katolikus nő-egyletek gerjesztette vihar elsodorta őt az országból. Pedig gyaníthatóan a műfajjal volt a probléma, nem elsősorban a joviális külsejű Ujhelyivel.
Úriember nem beszél ilyesmikről - tartotta a nézet, miközben a százával létező bordélyházakban a legelképesztőbb perverziókat fizették meg a Madame-nak. Némelyik Konti utcai intézmény igen nagy múlttal rendelkezett. Ezek ellen nem volt kifogása az Ujhelyi-ellenzőknek sem korábban, sem később. Az intézmények rendben vannak, csak beszélni a szexről nyíltan és őszintén, azt nem lehetett. Amíg XVII. századi angol nők nyomtatott proklamációt adtak ki, amelyik a kávézó férfiakat szexuális potenciájuk csökkenéséről szólt, addig nálunk a szexualitás egészét ocsmányságnak kikiáltó egyházi intézmények képviselte elv volt társadalmilag elfogadott, még az 1930-40-es években is. Ujhelyi szókimondó erotikától erősen átitatott írásait ma olvasva értetlenül állunk a tiltakozók előtt, hisz például napjaink egy-egy művészfilmje néha erősebb erotikus tartalommal bír, mint Kató történeteinek egyik-másik opusza.
Egy őszintétlen kor álszent prűdsége kísérte tovább pályáját, amelyet ő, önként vállalt száműzetésben élt az elkövetkező 13 év során.
A forradalmak korában
A háború összeomlásakor ő is csatlakozott azok köréhez, akik aláírásukkal támogatták a felálló a az Osztrák-Magyar Monarchiát felváltó Magyar Nemzeti Tanács mellett közzétett kiáltványt.
"Magyarok! Régi óhajtásunk vált valóra. A magyarság, mint nemzet szervezkedik. A Magyar Nemzeti Tanács kezébe vette a hatalmat. A régi Magyarország összeomlott. A magyarság nem hever többé egy régi történelmi állam Prokrusztész-ágyában. Egyedül maradt, minden más nemzettől különállva. A maga ura, rendelkezik önmagával. A világháború szomorú gyümölcse ránk nézve megérett. Céljaink nem ellenkeznek többé senki céljaival. Nem vagyunk ellensége senkinek. A háborút ezennel befejezzük. Több harcban részt venni nem akarunk.stb.
A változásokat előmozdító első lépésben megalakult intézményt támogató aláírások sorában Ujhelyi Nándor neve is ott található, olyan nevek között, mint Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Bartók Béla, Bárdos Arthur, Fülep Lajos, Füst Milán, Dohnányi Ernő, Hevesi Sándor, Kaffka Margit, Kodály Zoltán, Kosztolányi Dezső, Lengyel Menyhért, Lesznai Anna, Márffy Ödön, Lukács György, Poór Bertalan, Vábéry Ruszem, Vedres Márk.
Jászi Oszkár állítólag azt nyilatkozta, hogy a kiálltvány - amely Wilson amerikai elnök 14 pontos békefeltételei szellemében fogant - "a legjobb magyar intelligencia olyan lelkesedéssel karolta fel a wilsoni eszméket, amidőn nincs példa egyetlen más társadalom történetében sem. (Megjegyzés: Jászi Oszkár műveiként tüntetik fel több helyen a fenti idézetet, de erre ma nincs megdönthetetlen bizonyíték.)
A pályakezdő Ujhelyi és Nyugat
Már életében számtalanszor került index-listára, hol erotikus írásai miatt, máskor származása miatt Németországban. A hazai teljes eltiltását pedig már meg sem érhette.
A nyilas ideológus, a hitleri eszmék magyarítása miatt később népbírósági ítélettel halálra ítélt Kolozsváry-Borcsa Mihály: A zsidókérdés magyarországi irodalma c. művének tilalmi listáján már csak úgy szerepelteti, mint pornográf író, minden korábbi működését eltörölte a vak gyűlölet. Színpadi művei pedig már akkor, 1944-ben már öt éve nem kerülhettek színre.
Pedig XX. századi a modern magyar irodalom egyik ígéretes tehetségének indult pályája. Kezdetekben a Nyugat köreihez tartozott, több publikációja is megjelent ott. Írt kritikát (Nyugat, 1909. 9. szám) és írt egyebek mellett az orosz balett produkcióiról elemző tanulmányokat. A Kleopátra, a Rózsa lelke, a Seherezádé, a Poloveci táncok, a Karnevál részletező analízise értékes munkája a Nyugat, számaiban. A különböző más, egyebek mellett az Új Idők folyóiratokban megjelent elbeszéléseit 1911-ben egy novellás kötetben összegezte.
(.) De érdekes az a felette bájos, lágy és gyengéd írói egyéniség, melynek bánatosan és mulatságosan finom en passant való megnyilvánulása a tarka, különös libbenő pilléknek eme derék, pompás gyűjteménye.
Írta kritikájában Szép Ernő ((Nyugat, 1911. 17. szám / Figyelő), amely kritika egyben jó jellemzése is Ujhelyi kissé eklektikus, emóciókat megmozgató prózájának. Minthogy a Tabán szerelmese volt, törzshelyei is többnyire a Tabán valamelyik vendéglőjéhez kötötték, amelyet később a Tabán című 1917-ben megjelent kötetében varázsol elénk autentikus életképeket adva a később elpusztított városrészről. A háború kialakulásának hazai kortörténeti regénye az 1914 címet viseli, amelyben pontosan tetten lehet érni azt a kettősséget, amely jellemezte a háború kirobbanását megelőző éveket. A pacifisták és a háborút ellenzők érveit ismerhetjük meg, a nagy világégés végeredményének ismeretében olvasmányos formában. A háború alatt elindult színpadi írói karrierje nem tudott kiteljesedni, mert közben elkezdődött néhány erotikus írásai miatti pere kapcsán kockázatossá vált darabjainak műsorra kerülése. A színházi direktorok nem szívesen vették nevét a címlapokon, míg más címlapok épp az ő szapulásával voltak elfoglalva. Inkább új más írók kaptak lehetőségeket. Az élet túllépett hamar egy tehetségesen indult vígjátéki szerző karrierjének félbemaradásán. Lehetett volna Molnár utódja is - mondták, lehetett volna, de nem lett. Álljon itt Kosztolányi jellemzése, az 1914. című regényének kritikája kapcsán:
"Ujhelyi Nándor egyike legtermékenyebb fiatal íróinknak. Záporos patakzatossággal ír. Lehetetlen észre nem vennünk ebben a termékenységben, a mondatai színes ömlésében, az elbeszélése széles és komoly hömpölygésében, a bőségben az epikai tehetséget, a régi magyar mesélőkedvet." (Kosztolányi Dezső, Nyugat, 1915. 6. szám.)
Ujhelyi a filmforgatókönyv író
Jelenleg három film forgatókönyvről tudható biztosan, az Ujhelyi írta. A magyar Star filmgyár részére készítette el A nászdal című, szerelmi háromszög témát feldolgozó film forgatókönyvét, saját írásából. Társszerzőként az akkor már forgatókönyv írásban jártas Balla Ignác neve szerepelt az 1917-ben Deésy Alfréd rendezett film címlapján. Főbb szerepben az Olt Arisztid álnéven működő Lugosi Béla, valamint Peterdy Klára, Lajthay Károly és Barta Irén volt látható, az azóta elpusztult filmben.
Németországban két film forgatókönyvéről tudunk, amelyet Ferdinand Ujhelyi néven jegyzett. Egy néma, és egy hangos film. A Fellner & Somio-Film GmbH által gyártott "Die große Abenteuerin" (1928) c némafilm írója volt, amelynek főbb szerepeit egyebek mellett Lili Damita, Georg Alexander, Paul Hörbiger játszotta. A másik filmjét Hermann Thimig, Maria Meissner és Liselotte Schaak vitte sikerre, és a Mein Freund, der Millionär (1932) (Barátom a milliomos) címet viselte. Ujhelyi egyik 1931-es német színházi sikerét írta át filmre a Münchner Lichtspielkunst AG (Emelka) cég számára. A filmet, az 52 évesen, Auschwitz-ban elhunyt német filmrendező, Hans Behrendt (1889-1942) álmodta cellulózra, akinek ez már pályafutásának 21-dik filmje volt. Behrendt egyébként az ezerkilencszázhúszas évek elején filmszínészként, később filmíróként tanulta ki a szakmát, és tapasztalt, biztos kezű rendezőként ismerték. A Hitleri fordulat idején éppen egy Spanyol filmet forgatott. Majd hazatérve korábban elhatározott három másik filmjét forgatta le, amikor újból Spanyolország, majd Ausztria lett életének állomása. Nem tudott másutt élni, hazatért. Ez a hazaszeretet végzetesnek bizonyult esetében, amely végül is deportáláshoz vezetett.
Lehetséges, hogy általunk nem jegyzett néven, Ujhelyi forgatott még filmet Németországban, de ezekről nincs megbízható információnk. Több szóbeszéd kering arról is, hogy egynél jóval több magyar filmben működött közre filmíróként idehaza, de talán szintén nem megjegyzett álnéven tette ezt is. Őt nem érdekelte túlzottan, hogy nevét viszontlássa bárhol is, címlapon, moziplakáton, színlapokon, ha ezt megfizették. Nem lehetetlen, hogy később bővül a lista, és több filmről derül ki, hogy forgatókönyvét Ujhelyi írta, persze megbízható információk birtokában.
Ujhelyi a kereskedelmi irodalmár
Később elsősorban megélhetési szempontok határozták meg pályáját, s a kereskedelmi-író vonalat erősítették fel benne, amelybe még az erotikus, sőt pornográf regények megjelentetése is belefért. De írt a mai értelembe véve horror, vagy ahogy akkoriban hívták rémtörténetek, és kísértet históriákat is. Termékeny kereskedelmi íróként, a kor Lőrincz L. László-ja (Leslie L. Lawrence) volt, amelyek akkoriban a szépirodalomnál jóval nagyobb anyagi bevételt hoztak számára.
A XX. század elejének érdekes, és excentrikus irodalmi személyisége volt. Kevésbé ismert, hogy a bar-kochba szójáték egyik hazai koronázatlan királyaként emlegették. Elképesztő rekordok fűződtek nevéhez, amely előtt, még a Karinthy Frigyes is tisztelettel adózott, akinek társaságában gyakorta megfordult. Úgy tartotta a kávéházi emlékezet, hogy ha lett volna bar-kochba világbajnokság, azt biztos ő nyeri. Az egyébként barátságos Ujhelyi a bar-kochbában nem ismert tréfát. Jó barátja, újságíró kollégája Berend Pál, aki "csak" mesteri fokozattal rendelkezett, egy alkalommal az ő babérjai felé kívánt törni, s egy meghatározás pontatlansága okán halálosan összevesztek, sőt többé nem ült egy asztalhoz a "nyelvtani dilettánssal", aki ráadásul nem átallotta volna elorozni az ő verhetetlen címét. (Berend Pál: Kis emlékezés Ujhelyi Nándorról, 1933. 41.sz./22p. Délibáb.) A mende-monda úgy tartja épp a bar-kochba játék szenvedélye lendítette át a nehézségeken 1932-1933 táján.
Mondják Hitler hatalomra jutása idején Berlini premierjének ünnepi asztalától érkezett az utolsó pillanatban távozva Németországból, a bécsi Hessler kávézó teraszára. Legenda szerint innen erről a teraszról indult néhány hét múlva Londonba, ahol egy fiatalember, bizonyos Lóránt Mihály újságíró állítólag verhetetlen bar-kochba játékos volt. Ez a kihívás és játék-szenvedély vitte őt a fasizálódó Németországból, Bécsbe, majd Angliába.
Annyit dolgozott amennyiből bőven finanszírozni bírta életimádó életmódját, amely idővel kövérré tette, korábban makulátlan és elegáns megjelenését. Hírnév, siker nem sokat jelentett számára. Ha kapott sok pénzt írásaiért az értékelte egyedül, de bankszámláját csupán elegáns életmódjának finanszírozásához szükséges kelléknek tekintette. Nem gyűjtött semmit, amije volt felélte, megette, elutazta, megitta, magán hordta. Mondják az utolsó nagy és szellemes bohém volt ő, afféle vele kihalt élőlényfajta, amely a XIX századvég idején még nagy számban lepte el a budapesti kávéházak teraszait, úri-kaszinók éjszakai füstös szobáit. A kapucínerek, nagy ebédek, desszertek, a sok jó hideg spitzer, a szivar meg a nők hamar felgombolyították élete fonalát. Múlttal, jövővel nem törődött, a mának élt. Rövid ideig. 45 évesen ragadta magával a szívroham Londonban. Hazájától távol, idegen földben nyugszik az a magyar, aki soha egy szót nem beszélt más nyelven, mint anyanyelve. Előre leírt mondatokat tartalmazó kartotékjain keresztül kommunikált mindenkivel, cselédjeivel, pincérekkel, banktisztviselőkkel bárhol is járt. Élt Londonban, lakott Berlinben, Bécsben, bejárta Keletet azonban mindvégig megmaradt magyarnak.
Ujhelyi az Európai Unió előfutára
Kevesen tudják, hogy tulajdonképpen az Európai Unió eszméjét vetítette előre 1924-ben megjelent könyvében az Európai Egyesült Államok Részvénytársaság cíművel. Akkor politikai idealizmusnak tekintették művét, egyfajta naiv kávéházi politizálónak tartva őt, mert az első világháború után a politika a nemzetállamok bővítésével volt épp elfoglalva, miközben ő épp ellenkezőleg az egyfajta egységben látta Európát, amelyben a nemzetállamok egy-egy részvényesként vennének részt, a maguk saját gazdasági adottságaival. Külön kitért arra, hogy az Amerikai gazdasággal egyfajta gazdaságilag egyesült Európa tud csak érdemben fellépni. Kinevették akkor ezért.
Összefoglalót készítette: Takács István - www.szineszkonyvtar.hu - 2010.
